Az NB I/B nyugati csoportjának két "gólerős" együttese találkozott Ercsiben. A 14 csapat közül a mieink dobták eddig a legtöbb gólt összesen hétszáznyolcvankettőt. Míg a Duna-parti gárda kapta a legtöbbet a hálójába. . Nagy volt tehát az esély arra, hogy szombaton délután az országos eső mellett az ercsi sportcsarnokban is (gól)zápor lesz. Lett is - és nem csak az. Az építmény ugyanis több helyen beázott, s a törléssel foglakozó fiataloknak ezúttal akadt dolguk folyamatosan, hogy egyáltalán le lehessen játszani a mérkőzést.

Hazai góllal indult az összecsapás, melynek a vendéglátók szempontból már igazán semmi tétje nem volt. De - mint azt már sokszor tapasztalhattuk - éppen az ilyen szituációk azok, melyek előre kiszámíthatatlanok. Mert vagy lélekben már feladta a kiesett csapat, vagy utolsó hazai meccsén mindent beleadva szépen szeretne búcsúzni szurkolóitól. Az esélyesebb gárdánál pedig az a veszély áll fenn, hogy túlságosan könnyedén veszik a mérkőzést - s a "nagy mellény" már sokszor megbosszulta magát... Szóval nem tudhattuk előre, melyik forgatókönyv valósul meg a 60 perc során, mindenesetre a KBSK-nak még volt esélye az utlsó két mérkőzés megnyerése esetén akár a dobogós helyre is (ehhez persze kell az is, hogy a Vác mindkétszer kikapjon). 1-0-ra tehát az Ercsi vezetett, s még öt percnyi játék után is náluk volt az előny (3-2). Újabb öt perc kellett ahhoz, hogy a KBSK fordítson (5-7), s ettől kezdve folyamatosan nőtt a különbség a két csapat közt (15.perc: 7-12, 20.p.: 8-16, 25.p: 12-20). Ezzel tehát a szünetig el is dőlt, hogy "ki nyer ma?", a kérdés csak az volt: mennyivel... Papp László együttesét dicséri, hogy a második játékrészt is komolyan vették - pedig az Ercsi nem bizonyult "kellemes" ellenfélnek. A két gárda közti tudásbeli különbséget keménységgel próbálták kiegyenlíteni, s ebből majdnem tragédia lett! Az 50. percben - amikor amúgy folyamatos, 8-9 gólos komlói vezetést mutatott az eredményjelző - a hazaiak 8-as számú játékosa úgy torkon vágta Söpteit, hogy a komlói fiú hatalmasat esett, s eközben lenyelte a nyelvét. Mint ismert, ez életveszélyes szituáció, s ha nincs a közelben, aki felismeri a helyzetet, illetve segíteni tud, az érintett akár meg is fulladhat. Szerencsére ezúttal ott volt a KBSK gyúrója, Iván Zoltán, aki pillanatok alatt cselekedett és ezzel elhárította a nagyobb bajt! nyolc góllal vezettünk ekkor (26-34), s szerencsére a komlói csapat hamar túltette magát az első ijedtségen, senki nem akart revansot venni (az "elkövetőt" a bírók piros lappal büntették), így a lefújásig mindkét gárda azonos számú találatot ért el, s ezzel megmaradt a 8 gólnyi vendég-előny - mely teljesen megérdemelt. A forduló többi eredménye közül leginkább a Vác mérkőzése volt fontos komlói szempontból, s most már tudjuk: a Tököl 29-27-re nyert a Duna-parti gárda ellen. Ez pedig tovább élteti a reményt, hogy amennyiben a zárófordulóban hazai pályán legyőzzük a Győrt (és miért ne győznénk le?), a Vác pedig "botlik", megtörténhet az a csoda, amire talán egyetlen ember sem számított: a KBSK Tom Trans akár dobogós is lehet..

Minden körülményt figyelembe véve örülhetünk, hogy ép bőrrel megúsztuk ezt a kirándulást. Hoztuk a kötelező győzelmet és továbbra is harcban vagyunk a dobogós helyért. Remélem miután Komló hírnevét idén is öregbíthettük, hogy az égiek mellénk szegődnek és egy érmet csak kapunk. A játékosok és a városunk is megérdemelné. Nehéz időkben kovácsolódott össze a csapat és a város sportszerető közönsége, de a kitartás, a türelem és a szerénység diadalmaskodott. Én elégedett vagyok és, ha csak a negyedik helyen fejezzük be a szezont, akkor sem dől össze a világ-mondta Papp László a Tom- Trans KBSK mestere.